Határtalanul! - Erdély
2016. szeptember 28.-október 2.

1. nap: Hajnali öt órakor megérkeztünk Nagyszalontára. Ott megnéztük Arany János és Kossuth Lajos szobrát, meg a csonka tornyot. Onnan mentünk a Királyhágóhoz pihenni és rácsodálkozni a gyönyörű tájra. Kolozsvárra érve Szent Mihály templomát néztük meg. A templom mellett megkoszorúztuk Mátyás király emlékművét majd szülőházát. Végül elmentünk a tordai sóbányába, ahol érdekes dolgokat figyelhettünk meg. A sóbánya „barlangjában” volt egy óriáskerék és egy kisebb játszótér. Majd 4 órás utazás után értünk a szállásra, vacsoráztunk és mentünk aludni.

2. nap: Ezen a napon elmentünk a gyergyóújfalui iskolába, ahol elmondták, hogy zajlanak a tanítások, utána fociban elvertük a „hazaiakat” 8-3-ra. Ezután megnéztük egy rönkház építését. A tetőt még nem fejezték be, jól lehetett rajta mászkálni. Egy farönkön felemeltek minket kb. 5-6 méter magasra. Onnan elmentünk Gyergyószentmiklósra a Tarisznyás Márton múzeumba, ahol gőzmozdonyt, halottas szekeret, hintókat láttunk, de voltak ott még bányászati eszközök, favágó szerszámok, kristályok, kőzetek, kövületek, ruhák és szövőgépek. Következő megállónk a Békás szoros volt, ahol a magas kőfalak között sétáltunk. Néhol még barlangokat is találtunk a falban. Egy kis gyaloglás után a Gyilkos-tó következett. Láthattuk a tó szürkészöld vizét, amiről eszünkbe jutott a monda. Az egykori fák törzsei látszódtak ki a vízből. A tó mellett lehetett venni bicskát, kürtös kalácsot és még sok mást. Végül visszatértünk a szálláshelyre.

3. nap: Útközben Korond felé megálltunk egy andezit bányánál. Mellette minden ködös volt. Mikor Korondra értünk, a csoport kettő felé vált. Mi mentünk megnézni a székelykapukat és a taplógombából való készítményeket. Majd egy kis idő után cseréltünk a másik csoporttal és mi készítettünk agyagedényeket. Néhányan kipróbálták a lábbal hajtósat, de legtöbben az elektromos géppel csinálták. Sok szép edény készült. Ezek után elmentünk a trianoni emlékműhöz Farkaslakán, majd megnéztük a mellette lévő Tamási Áron emlékművet. Végül az Orbán Balázs emlékművet koszorúztuk meg. Visszamentünk a szállásra, de siettünk, mert a vacsora után még elmentünk egy székely táncházba. Mire vége lett nagyon elfáradtunk és végleg visszamentünk a házakba aludni.

4. nap: Először néhány lány nélkül elmentünk egy vízimalomhoz. A patak éppen sekély volt, kevés vízzel, ezért nem forgott a malomkerék. Ezután elmentünk a lányokért, majd hosszú út során eljutottunk az „erdészházhoz”.Ott fociztunk, ittunk a patak vizéből, majd elmentünk egy rövidebb túrára. Láttunk medvelábnyomot, medveszőrt, meg egy olyan fát, amelyen egy szarvas lehántotta az agancsát. Volt még ott kukorica adagoló a vaddisznóknak, etető, vadászles. Amikor visszaértünk, ettünk kürtöskalácsot, ittunk teát, fociztunk egy kicsit, majd mentünk a második túrára. Hegyen mentünk fölfelé. Szép táj került elénk. Visszamentünk, szalonnát sütöttünk, majd (néhányan) fociztunk. Amikor visszamentünk „alvóhelyünkre”, hamar elaludtunk.

5. nap: Hajnali öt óra volt mikor fölébredtünk. Először elmentünk Segesvárra, Drakula várába. Ott egy jó hosszú lépcsőn fölmentünk, és mellette egy úton lejöttünk. Következőnek a Vajda-hunyad várba mentünk, ahol sok volt az érdekesség. Volt ott trónterem, akasztófa, páncél, fegyver. Ezek után Déva vára következett. A várhoz egy „kis doboz” vitt fel. A vár - igaz, hogy romokban állt - nagyon tetszett. A kilátás nagyon jó volt. Utoljára Aradon álltunk meg, hogy megkoszorúzhassuk az emlékművet. Elindultunk haza, és hajnali 1-kor már otthon lehettünk.

Én jól éreztem magamat.

Vidákovics Joel 7.a osztlyos tanuló