1.nap - Utazás
2018. július 1.

A kora reggeli indulás ellenére sem voltak fáradtak, nyűgösek a táborba induló diákjaink, utunk során végig "nyüzsgött" a busz. Némi izgalmat okozott kísérőink számára, hogy a mohácsi TESCO parkolóba érkezve egyetlen embert sem találtunk a várt 14 fő helyett (ők későbbi időpontra érkeztek, mint amiről mi tudtunk), illetve a pécsi TESCO-ban tett "mosdós" pihenőnk során, hogy Balázs megpróbált a vészkijáraton kijutni az épületből (amire persze sem szükség sem volt, mivel a normál bejárat is természetesen nyitva volt).

Hosszabb pihenőt délután 2 óra felé tartottunk, és szerencsére itt egy játszótéren ugrándozva vezethették le energiáikat a gyerekek. A vásárlási kényszer működött: a 18 fokos levegőhőmérséklet ellenére többen jégkrémet vásároltak, fiaink pedig egy bébipancsoló medencét vettek meg közösen, gondolván, erre komoly szükség lesz a tengerparton...

Útközben megemlegettük Pető tanárurat, amikor kissé hiányos földrajzi ismereteinkre derült fény, de az ötödikesek váltig állították, hogy országokat még nem tanultak földrajzból, Magyarország megyéit pedig tényleg tudták felsorolni, amerre jártunk. Az alagutakhoz érkezve azt játszottuk, hogy ki bírja ki egyetlen levegővel az utat (kísérőink örömére így legalább néhány percig csend volt a buszban). A tengert megpillantva fényképező üzemmódba kerültek a telefononok (bár az út során valószínűleg megteltek a telefonok különféle selfiekkel), és készültek a képek az Adriáról.

Vacsora előtt lementünk a tengerhez megmártózni, és örömmel tapasztalatuk, hogy a víz igen kellemes, a csapatunkból mindenki bátran fürdik, ímádunk labdázni, bukdácsolni. A szálláshelyünkön egy komplett emeletet foglaltunk el. Sajnos a 4-7 ágyas szobaméretek miatt nem sikerült minden barátnőnek úgy szobát foglalni, ahogy szerették volna, de együtt vagyunk egész nap, így a csalódottság igen hamar el is múlt emiatt. Vacsira rántott husit, krumplit, salátát kaptunk, majd a horvát-dán meccs következett a foci vb-n. Bár nagy érdeklődéssel vártuk a meccsett, a gyerekeknek azonban az épület "belakása", a szobákban való bandáázás, a többi táborozóval való ismerkedés fontosabb volt. Hiába volt hosszú napunk, a tanár úrnak igen erélyesen kellett fellépnie, hogy 10 óra után elcsendesedjen a banda...