Bajaszentistván története

Iskolánk múltja

Igazgatóink

Bajaszentistván története

Szentistván nevével már a török világ előtt, az 1520-21. évi dézsma-lajstromokban találkozhatunk. Ez a helység a mostanitól keletre, a dombokon lehetett. Már 1520 körül ide kellett szállítani az érseki magtárakba a gabonát a többi községből. A török világ utáni első összeírásban, 1690-ben Szentistván az elpusztult helyek jegyzékében szerepel. Pandur helység a török hódoltság alatt keletkezett. A török martalócok elől menekülő lakosság Bajával szemben, az erektől körülvett szigeten telepedett le, s e rejtekhelyből alakult Pandur község.

Kákony helységről 1488-ból van első ízben adatunk, Kákony és Pandur birtokosa a kalocsai érsekség volt, azt pedig tudjuk, hogy az érsekség telepített birtokaira jobbágyokat.

Panduron és Kákonyban is magyar-rác vegyes a lakosság élt. Fel lehet tételezni, hogy a magyar nevű családok a régi Szentistvánról menekülő lakosok utódai voltak a 18. században. Lehetséges azonban, hogy ezek is bunyevácul beszéltek már a 18. században, és csak a nevük volt magyar. A bunyevác többségű helységekben ugyanis könnyen elbunyevácosodhattak. Pandur lakosait a gyakori árvíz miatt 1782-ben az érsek áttelepíti a rég elpusztult Szentistván helyére. Ekkor az új községet is Szentistvánnak nevezik el. Első pecsétjén az 1788-as évszám díszeleg.

1805-ben követi a panduriakat Kákony lakossága is; a mai Dózsa György úttól nyugatra települnek, egy darabig magukat Újkákonynak nevezik. (A hagyomány szerint a mai Sárköz u. 2. és 4. sz. házak voltak az újkákonyi községháza és jegyzői lak.) Hamarosan azonban csatlakoznak a szentistvániakhoz, a volt panduriakhoz.

Pandur és Kákony nevét ma utca idézi az utódok emlékezetébe. „Szent István, magyar-rác falu Baja mellett északra... Bajához csak 412 ölnyi távolságra... Határa keletre nagyon homokos, nyugatra pedig csupa ingoványos lapályság. A Duna mentében több sűrű ligetjei közt egész somfa erdőt is láthatni. Földesura a kalocsai érsek" - írja Fényes Elek „Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben" c. művében.

Az 1807. évi kalocsai érsekség már 1861 katolikus hívőt tüntet fel a korabeli dokumentumokban Szentistvánon. A bajai magyar-német plébánián 1808-ban szűnt meg a szentistvániak anyakönyvezése, mert 1809-től kezdve, mint újonnan alapított plébánián, Szentistvánon is megkezdődött az anyakönyvezés.

1863. július másodikán, egy forró csütörtöki napon, délután két órakor tűzvész ütött ki Szentistvánon, mely 72 házat pusztított el és éppen a plébánia, valamint a templom környékén tombolt. A községháza is elpusztult / a  szentistváni községháza ott állt, ahol most az úgynevezett „nagy iskola” állt/. A mostani Pandur utca elején egy kovácsműhelyben keletkezett a tűz. A környező égő házakról a plébánia melléképületére csapott a tűz, majd a főépületre.  Kigyulladt azonban a templom is, és az Oltáriszentséget kellett a plébánosnak mentenie. A bajai templomba vitte. Leégett a templomtető, a toronysisak, elégett az orgona is, valamint a toronyóra. A templomba mentett anyakönyvek megmaradtak.A tűzvész emlékére évtizedekig minden csütörtökön 2 órakor harangszó hívta fel a szentistváni  hívek figyelmét arra, hogy imádkozzanak: nehogy hasonló szerencsétlenség érje a községet. 1921-ben szűnt meg a harangszó, ismeretlen okból. A község korabeli és későbbi irataiban sokszor találunk utalást a tűzvészre, mint a több terhet már el nem bíró falu szegénységének egyik okára.

1877-ből a következő adatok állnak rendelkezésünkre: A lakosok száma 3349. Ebből 1644 dalmát eredetű, 1640 magyar, 82 pedig német. Vallásra nézve 27 zsidó, 2 református, 80 nazarénus, a többi katolikus.

1900-ban a község felveszi a Bajaszentistván nevet. A falu 1918. november 18-tól 1921. augusztus 18-ig ideiglenesen szerb megszállás alá kerül. . A szerb csapatok megszállták egész Bácskát és Bajaszentistván felett húzódott a demarkációs vonal. A világháború után ismét több javítást, felújítást kellett eszközölni a templomon és a plébánia épületén.

A háború alatt a gazdasági helyzet annyira megromlott, hogy a község nem tudta  rendesen fizetni a plébános járandóságait. Az iskolai alapítványok is tönkrementek.

Bajaszentistván 1930. október 31-től Baja része lett.

Az első iskolával kapcsolatos dokumentum 1774-ből ered. Az akkori egyházi okirat megszabja a Kákonyban tanító fizetését. Tanítás csak télen volt, mégpedig november elejétől legjobb esetben március közepéig. Mihelyt a mezei munkának legelső szüksége beállott, elmaradoztak a gyerekek az iskolából. Egy tanteremben tanultak fiúk és lányok, még pedig kezdők és haladók, fiatalabbak és serdültebbek vegyest. A népoktatás legalsó fokát a puszta olvasás jelöli meg (a mindenütt szereplő vallástanon kívül). Ilyen iskola volt a legtöbb. Magasabb fokon állottak azok, amelyekben olvasást és írást tanítottak. A számolás csak kivételesen csatlakozik hozzájuk. Valószínűleg a kákonyi iskola is olyan lehetett, mint abban az időben a legtöbb. Pandur iskolájáról a korabeli írásokban nem esik szó, valószínűleg ilyen nem is volt ebben az időben.

Az első ismert kántortanító Szentistvánon Fellner János volt, akit 1797-ben fogadott meg a község. 1818-ban új iskola és tanítói lakás épül községünkben. Tudjuk, hogy a templom mögött állott. Volt benne két szoba, konyha, kamra a tanító részére, és egy „nem eléggé tágas” tanterem padokkal. Anyaga vert föld. Ebbe az új iskolába és tanítói lakásba már nem Fellner János költözött be; 1818-ban ugyanis leváltják a kántortanítóságról. A templomba ez idő tájt vásároltak orgonát, ezen pedig ő nem tudott játszani. Utóda Domsics József lett. Kötelessége volt, hogy orgonáljon, énekeljen, a papot betegekhez kísérje, az iskolában az ifjúságot az olvasásra és keresztény tanításra oktassa. A plébánosnak, mint helybeli igazgatónak volt a kötelessége, hogy a tanító működését felülvizsgálja, ellenőrizze.

Egy 1845-ben kiadott dokumentum szerint Szentistván egytanítós, egy tantermes iskolája alsó elemi tanodaként működött. Érdekesség, hogy a harmadik osztályban a tantárgyak között már latin és fogalmazás is szerepel, a negyedik osztály első évfolyamában német, polgári építészet, földmértan, a negyedik osztály második évfolyamában pedig erőműtan, természetismeret és elemi természettan gazdagítja a tantárgyak sorát.

1856-ban a község új iskolát építtetett a templommal szemben, egy tanteremmel és tanítói lakással.

1861-ben a községi elöljáróság furcsa kéréssel állt elő. Azt kérte, hogy eladhassa az 1856-ban épült új iskolát. Az eladási összegből kívánta törleszteni a közadósságait. A plébános a járási szolgabíróhoz folyamodott és megakadályozta e terv kivitelét. Ekkor majdnem 400 gyerek járt az iskolába. 1868-tól bevezetik a 6-12 éves gyermekek tankötelezettségét. 1869-ben a templom mögötti iskolához még egy tantermet építenek, és a kántorlakást is bővítik. A 70-es években már működik a községben az iskolaszék, melyet a képviselőtestület választ lehetőleg „olvasni tudó egyénekből”.

1877-ben az iskolába 470 tanköteles gyermek jár. Az első osztályban magyar, dalmát, német a tannyelv, a másodikban magyar és dalmát. A község községi faiskolának 3 hold földet szakított ki, ez a közkertész kezelése alatt állt, hol a tanítók felügyelete alatt az iskolás gyerekek is gyakorolják a csemeteápolást és nemesítést. A csemeték eladásából bevett összeg iskolai tanszerek beszerzésére és a szegény gyerekeknek iskolai könyvekkel és ruhával való ellátására szolgált. 1879-ben alakul meg a népfőiskolai könyvtár. 1895-ben már bizonyosan négy tanító működik a községben.

1897 tavaszán az iskolaszék utasítja a tanítókat, hogy ezentúl dalmátul is tanítsanak. „Ha mi a tanítóinktól megkívánjuk – amint, hogy meg is kívánjuk – hogy azok lelkiismeretesen töltsék be hivatalukat nemcsak a magyar nyelv oktatásában, hanem bunyevác nyelven is.”

1923-tól az I-II. osztályban az írás-olvasás, imádság tanítása is bunyevácul is történik, a többi osztályban pedig ezen a nyelven is gyakorolják a helyes beszédet, írást és olvasást. …”hogy a bunyevác gyerekek ne feledjék el anyanyelvüket, s azon tudjanak nemcsak beszélni, de helyesen írni, olvasni, s a templomban énekelni is.”

A harmincas évek kétségkívül legjelentősebb eseménye Bajaszentistvánon az új iskola felépítése volt. A meglévő épületek öreg koruk miatt alkalmatlanná váltak iskolai célokra. Az iskolaépületek és a községháza az 1863-as tűzvész után újjáépültek ugyan, de úgy, hogy az alapok és a vályogfalak nagy része megmaradt. A munkák 1939. augusztus elején megkezdődőtek és egy év múlva szeptemberben az épületet átadják. Amire a szentistvániak hosszú évtizedeken keresztül vártak, az megvalósult. Felépült a városrész egyetlen emeletes épülete, a szép, új iskola. Vöröstéglás falával, hegyes tornyával még ma is kiemelkedik a szomszédos házak közül.

A háború befejezését követően néhény hónapon belül egy miniszteri rendelet alapján a népiskola I-VIII.osztályai helyett általános iskola elnevezéssel új iskolát kell szervezni. A rendelet a szorgalmi időt 10 hónapban állapította meg.

1948-ban emlékművet avatnak a szabadságharc kitörésének 100. évfordulójának tiszteletére. Rajta az aranyozott felirat: BAJASZENTISTVÁN IFJÚSÁGA 1848-1948. Ez év júniusára esik az eddig katolikus iskola államosítása. A következő tanévben azonban még kötelező tantárgyként szerepelt a hittan az iskolákban. Az 1948/49-es tanévben, amikor utoljára volt kötelező a hittan, a bajaszentistváni iskolában 300 gyermek járt katolikus hittanra. 1948. szeptember 3-án megalakult az úttörőcsapat. Az iskolában egy csapat működött, s különböző célkitűzésű köröket szervezett.

1958-ban a bajai tanács kimondja a régi iskolai épület lezárását, így az intézmény még nehezebb helyzetbe kerül, mert az összes tanulócsoportot a hat tantermes épületben kellett elhelyezni. Az 50 perces órákat 30 percesre csökkentették, és három műszakban folyt a tanítás reggeltől estig. Ez az áldatlan helyzet közel két évig tartott. Az új épület 1960. augusztus 16-ra elkészült. Ugyanolyan vörös téglából készült, mint a másik épület. A tanulóifjúság és a nevelőtestület örömmel vette birtokába. 1970-től szerb-horvát oktatás indult.

• 1980-ban 2 napközis csoport indult, a gyakorló konyha kialakítása megtörtént.

• 1982-83-ban egy önálló étterem, egy melegítőkonyha épült.

• 1987-ben volt a tornaterem alapkőletétele, 1988-ban pedig az átadása, és az új fűtési rendszer bekapcsolása.

• 1989. szeptemberben újra indul a hittan oktatása az iskolában.

• 1990. februárban megszűnik az úttörőcsapat, s helyette diákönkormányzat veszi át a szabadidős tevékenység és a diákság szervezését.

• 1992/93 –as tanévtől német nyelv oktatás is beindul az első és negyedik osztályban. Kialakításra kerül a nyelvi labor.

• 1995. augusztus 1-jén az átszervezések következtében a Templom utcai és a Dózsa György úti óvoda közigazgatásilag az iskolához tartozik. Így névváltozás miatt: Dózsa György Óvoda és Általános Iskola.

• 1996. július elsejével a Bernhart Sándor u. óvodát is az iskolához csatolják. Ezzel az intézmény létszáma meghaladja a 630 főt.

• 2000-ben A Fehérló u. óvodát csatolják az iskolához.

• 2001. augusztustól szerkezeti átalakítás történik, az iskola eddig önként vállalt közművelődési feladatait ezután ÁMK-ban végzi.  Az intézmény neve azóta  Szentistváni ÁMK.

Igazgatóink

E Vissza a lap tetéje

E Vissza a lap tetéje